Whisk[e]y Club

Remekül sikerült a karácsonyi whisky kóstolgatás. 5 új whisky-rajongó is csatlakozni látszik csapatunkhoz. Szépen sorban végigkóstoltuk a könnyed, speyside-i Glenmorangie-t, a felföldi, duplahordós érlelésű The Glendronach-ot, a speyside szívében, Marsala boroshordóban érlelődő mézédes Aberlour-t és a titokzatos Mortlach 14 éves whiskyjét, amelyet ráadásul francia syrah hordóban utóérleltek. A Glendornach-ot ismertük, az Aberlour tetszett, a Glenmorangie túl könnyed volt, a Mortlach pedig nyert.

[Tovább is van →]

Régi szép emlékem egy Karácsony előtt kapott 16 éves Mortlach a Murray McDavid független palackozó által valamely raktár mélyéről előásva. Nos, annál “karácsonyibb” whiskyt még nem ittam. Sötét borostyán színű ital volt, a dugót kihúzva szinte látható volt, ahogy az édes, fahéjas karácsonyi gyümölcskenyér illata párolog a palackból. Az íze pedig minden fűszeres, sherry-s érlelést felülmúlt. Azóta minden whiskyben ezt keresem Karácsonykor. A mai Whisky Klubon be is mutatok 4 olyan különlegességet, ami megközelítheti az általam megélt whisky élményt. A program: Glenmorangie Cellar 13, The Glendronach 12 éves, Aberlour 15 éves Marsala Finish és természetesen a Mortlach egy 14 éves Syrah Finish változata. Akinek ez nem lenne elég, itt vannak a tavalyi karácsonyi ajánlataink. Slainté!

Ismételten arra a megállapításra jutottunk, hogy a whiskyben van valami, vagyis inkább nincs benne az, amitől az ember jelentős mennyiség kulturált és mértékletes elfogyasztása után másnap reggel borzalmas fejfájással tántorog ki a fürdőszobába életre kelteni az agysejtjeit. Ez is azt bizonyítja, hogy a whisky nemes ital. Különösen a jó whisky. Márpedig hétfő este csak kiváló whiskyket ittunk. (Fotók a bejegyzés végén.)

[Tovább is van →]

Na jó, ennyire még nem vagyunk öregek. Ha minden jól megy, akkor 50 év múlva viszont saját magunkról is készíthetünk ilyen vidám képeket. Épp csak 5 éve gyűltünk össze először egy jó whisky-kóstolásra.  2004. november 16-án ültünk össze először. Mindössze 12-en voltunk jelen a legelső Whisky Klubon, ahol négy skót maláta whiskyt kóstoltunk: 14 éves Scapa Orkney-szigetéről, 12 éves Glendronach a Skót-Felföldről, 10 éves Tormore a híres Speyside folyó vidékéről, valamint egy palack 10 éves Laphroaig Islay-szigetéről. Ez volt az a klasszikus maláta whisky sor, amelyen keresztül akkoriban sikerrel mutattuk  be a különböző skót whisky régiók közötti markáns különbségeket. Ezek után mindenki el tudta dönteni, mely régió whisky-karaktere áll ízléséhez legközelebb. Úgy látszik, azt is el tudták az akkor jelenévők dönteni, hogy van-e értelme egy angol (ma már inkább európai) mintára szerveződő Whisky Klubot avagy Whisky Társaságot támogatni, működésében résztvenni. Az akkori 12 főből, hat fő ma is ott van szinte minden Whisky Klubon. Az azóta eltelt 5 évben jó sok vendégünk volt, klubtagok jöttek-mentek, számtalan whiskyt megkóstoltunk. Jelenleg 25 (igen kitartó és érdeklődő) klubtag és néhány alkalmanként betérő vendég látogatja Whisky Klubunkat havi rendszerességgel.

Álljon itt némi összefoglaló az alapítás óta eltelt időszakról: 5 év, 25 tag, 50 résztvevő, 55 klubest, 150 kóstolt whisky. Kb. 250 órát töltöttünk eddig együtt, melynek során kb. 250 palack whiskyt, vagyis mintegy 4.300 (4cl) adagot sikerült közösen elfogyasztanunk. 10 különleges whisky-bemutatóban volt részünk (Jimmy Bedford - Jack Daniel’s, Ian Millar - Glenfiddich, Ian McWilliam - Glenfarclas, valamint Johnnie Walker, Chivas Regal, Ballantine’s, Jameson, Jack Daniel’s és Isle of Arran bemutatók), illetve kétszer, 2007-ben és 2009-ben, “testületileg” meglátogattuk az osztrák testvérszervezetünk által szervezett bécsi Whisky Messe-t.

Mindezek megünneplésére a mai 5 éves ünnepi whisky-kóstoló programja 4 különleges és nagyon értékes palack whisky: 30 éves Ballantine’s, 21 éves Glenfiddich Caribbean Rum Finish, 21 éves The Macallan Sherry Wood Finish és Johnnie Walker Blue Label (valamint +2 meglepetés is érkezik).

Slainté!

Két pohár whisky mindenki előtt. Az egyikben egy Single Barrel, a másikban egy small-batch amerikai whisky. De melyik melyik? És melyik milyen márka? Nem hiába járunk össze lassan 5 éve. A sok-sok whiskykóstolás és előadás nem volt hiábavaló. A társaság kapásból megfejtette, hogy a Jack Daniel’s Single Barrel volt az első és a Maker’s Mark small-batch Bourbon volt a második pohárban. A small-batch kisszériás (napi max 50 hordós) kézműves munka. A Single Barrel whiskeyk azonban nagyüzemi technológiával, normál érleléssel, de különös gondossággal történő kiválasztással és palackozással készülnek. Az előbbi technológiai csoda, az utóbbi marketing varázslat. Viszont mindkettő különleges. Csakúgy mint az utánuk következő Booker, Baker’s és Blanton’s Original small-batch Bourbon whiskeyk valamint az Evan Williams Single Barrel. Kontrollnak pedig ott volt az Early Times Kentucky Straight Bourbon whiskey. Ez meg is maradt, mert a többi annyival jobb volt.

Teszteltünk már “kisszériás”, ún. small-batch Bourbon whiskeyket. Most azonban megkóstoljuk velük szemben a Single Barrel Bourbon whiskeyket is. Lássuk, melyik a jobb, de legalábbis meg tudjuk van-e köztük különbség és ha van, akkor vajon észrevesszük-e. A teszt után pedig 5 különböző small-batch és Single Barrel Bourbont kóstolgathatunk végig. Persze lesz hozzá egy alap Kentucky Straight Bourbon is összehasonlítási alapnak. A tervezett 5 ital ma estére: Early Times, Evan William’s Single Barrel, Baker’s, Booker’s és Blanton’s Original.

Ámulnak a whiskybarátok, amikor végigvesszük a “whisky tisztán” fogyasztástól, a whisky long drinkekig, hogy miféle változatos ízek és illatok képesek ugyanabból az egyfajta whiskyből kiszabadulni. A teszt roppant egyszerű és otthon is eljátszható. Vegyünk egy standard, könnyed, ám mégis karakteres Blended Scotch Whisky-t. A J&B vagy a Ballantine’s Finest erre a tesztre nem igazán alkalmas, mert túl könnyed, nyárias. A Grant’s vagy a Johnnie Walker Red Label éppen jó. Először kóstoljuk meg tisztán (szobahőmérsékleten). Majd pipettával adjunk hozzá pontosan egy csepp tiszta vizet. Egy cseppet, nem többet! Hihetetlen, de már ez az egy csepp víz is feloldja az alkohol által a whiskybe zárt illatokat. Az íze nem lesz gyengébb, mert az alkohol ereje megmarad, de az aromák kiteljesednek. Kóstolás után tegyünk a whiskynkbe egy jégkockát és várjunk félpercet. A jéghideg víztől az ital ismét összezár, a karaktere szinte eltűnik. Végül öntsük fel a még poharunkban megmaradt whiskyt egy kis gyömbérrel. Remek frissítő. Nos, ezt a tesztet vettük végig tegnap este. Nagy sikert aratott. Nem különben az, ami utána következett. 10 különböző, már kóstolt Single Malt Scotch került az asztalra, mely pár óra alatt szinte mind elfogyott: Talisker 10 YO, Ardmore, Glenmorangie 10 YO, Stronachie 12 YO, Glen Deveron 10 YO, Finlaggan 10 YO, Glenfiddich 12 YO, The Glenlivet 12 YO és Lagavulin 16 YO.

Minden whisky-bemutatón elhangzik, hogy a whiskyt szokás tisztán, vízzel vagy jéggel inni, sőt manapság különböző üdítőitalokkal is összekeverik a fiatalok. Kevesen értik azonban, hogy mit változtat a víz avagy a jég a whisky karakterén. A szeptemberi klubesten ezt a “kémiát” vesszük végig. Egy whisky tisztán, majd ugyanaz egy csepp vízzel, majd jéggel, majd keverve. Utána jöhet az a 10 single malt scotch, ami előző klubestekről megmaradt. Jó nevek. Érdemes lesz benézni. Islay-tól a Felföldig, lesz minden.

A füstös whiskyk mindig megosztják a társaságot. Egyrészt mindenki tisztában van már vele, hogy elfogadott nézet, miszerint az igazi whisky connoisseur előbb-utóbb a tőzegfüstös maláta whiskykért kell rajongjon. Másrészt a többség ízlésének néha mégis sok a füst és tőzeg, meg a “jód” és “spiritusz” bármilyen értékes is legyen az adott whisky. Így volt ez most is. Az elfogyasztott mennyiség alapján a The Black Grouse ízlett legjobban.

[Tovább is van →]