Whisk[e]y Club

Minden whisky-bemutatón elhangzik, hogy a whiskyt szokás tisztán, vízzel vagy jéggel inni, sőt manapság különböző üdítőitalokkal is összekeverik a fiatalok. Kevesen értik azonban, hogy mit változtat a víz avagy a jég a whisky karakterén. A szeptemberi klubesten ezt a “kémiát” vesszük végig. Egy whisky tisztán, majd ugyanaz egy csepp vízzel, majd jéggel, majd keverve. Utána jöhet az a 10 single malt scotch, ami előző klubestekről megmaradt. Jó nevek. Érdemes lesz benézni. Islay-tól a Felföldig, lesz minden.

A füstös whiskyk mindig megosztják a társaságot. Egyrészt mindenki tisztában van már vele, hogy elfogadott nézet, miszerint az igazi whisky connoisseur előbb-utóbb a tőzegfüstös maláta whiskykért kell rajongjon. Másrészt a többség ízlésének néha mégis sok a füst és tőzeg, meg a “jód” és “spiritusz” bármilyen értékes is legyen az adott whisky. Így volt ez most is. Az elfogyasztott mennyiség alapján a The Black Grouse ízlett legjobban.

[Tovább is van →]

Az Index szerint az orosz labdarúgó-válogatott szurkolóinak szövetsége hétfőn felszólította a szeptember 9-i, Wales elleni világbajnoki selejtező-mérkőzésre utazó drukkereket, hogy fogyasszanak minél több whiskyt, ha nem akarnak megfertőződni a H1N1 vírussal. “Nagy mennyiségben a walesi whisky a sertésinfluenza összes tünetét gyógyítja, az orosz szurkolók pedig senkitől és semmitől nem félnek, így a vírus sem állhat az utunkba” - mondta Alexander Sprugin, a szövetség elnöke.

Egyetlen wales-i whisky létezik: a Penderyn.

Íme, itt az augusztus és e forró nyári hőségben nincs is jobb mint egy kellemes angolszász pub légkondicionált különtermében különleges whiskyket ízlelgetni, vacsorázni és sörözni. A konyha bizonyítottan remek, a sör angol és jó hideg, a whiskyk pedig ezúttal skótok és természetesen szobahőmérsékleten fogjuk megkóstolni őket. Kettő közülük közismert whiskymárka, kettő pedig kevésbé ismert és népszerű különlegesség. A mai klubest terítékén a tőzegfüstös blended whiskyk négy remek darabja: Johnnie Walker Black Label, The Black Grouse, The Black Bottle és a Teacher’s Highland Cream.

Aki követte az eseményeket (itt), az tud róla, aki viszont nem, annak most itt egy rövid összefoglaló a pár héttel ezelőtti 7 napos felföldi whisky túráról.

Levezettem 500 mérföldet, meglátogattam 40 különböző lepárlóüzemet. 28 üzemben csak gyors látogatást tettem, 12-ben pár órás túrát, míg 5 üzemben előremegbeszélt VIP-túrára voltam hivatalos. Mindemelett meglátogattam a nemrégiben újranyitott Scotch Whisky Experience múzeumot, valamint a Scotch Malt Whisky Society alapító helyszínét és szentélyét, a The Vault klubot Edinburgh-ban. A 7 nap alatt pedig megkóstoltam összesen 36 különféle skót whiskyt.

A meglátogatott lepárlók és a kóstolt whiskyk listája hamarosan itt is olvasható lesz. A túráról addig is rövid napi összefoglalók itt: első, második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik nap.

Abból is látszik, hogy gazdasági világválság van, hogy klubtagjaink itthon vannak még nyár közepén. Tavaly és tavalyelőtt alig jött össze a júliusi vagy augusztusi klubestre megfelelő számú résztvevő, mert mindenki nyaralt valahol a világban. Idén viszont nagy számú érdeklődő vágott neki a beharangozott whisky-érdekességek kóstolásának. Az előzetesen meghirdetett sorhoz képest végül a következő whisky-csodákat kortyolgattuk: anCnoc a Knockdhu-tól, Monkey Shoulder Triple Malt, The Rich Spicy One, valamint a Smokehead. Nos, nézzük, mit tudnak az új whisky-éra ezen képviselői.

[Tovább is van →]

‘Novus Ordo Seclorum’ vagyis ‘Új korszak rendje’. Ezt szokás emlegetni minden olyan történelmi léptékű változáskor, amikor a halandók úgy hiszik a világ éppen elszalad felettük és rapid módon mindent megváltoztat, mégpedig olyan sebességgel, amit az egyszeri tempóhoz szokott mindenféle változásoktól tartozkódó emberek képtelenek lekövetni. 150 év whisky-történelem során történt már sok változás. Mostanában azonban felbukkanak olyan új márkák és variációk, amelyek előrevetítenek valami újat. Ezen különlegességekből kóstolgatunk a következő klubesten. Celp Seaweed, Pig’s Nose vagy Sheep’s Dip, Ar1 vagy CI1 vagy Lp1, és Jon, Mark & Robbo’s The Rich Spicy One.

Összegyűltünk immáron 50-ik alkalommal. Kivételesen megittunk mindent. Úgy látszik a múltkori kis kitérő után szomjazott már a társaság a több évig érlelt de luxe whiskykre. Az este nyertese egyértelműen a Ballantine’s 17 éves lett, meglepetés whiskyje pedig a Cutty Sark 15 éves. Utóbbiról senki sem gondolta volna, hogy ennyire finom whisky, mert az “alap” Cutty Sark nem ezt sugallja. A “zöld” Johnnie Walker hozta a szokásos enyhén füstös, tőzeges, malátás Johnnie-karaktert. A Dimple fogyott el utolsóként, bár senki nek sem volt egy rossz szava sem rá, mégis, valahogy lemaradt a többihez képest. Sokat elárul egy whiskyről, ha az marad utoljára az asztalon.

[Tovább is van →]

Aratás, malátázás, őrlés, erjesztés, lepárlás, érlelés … érlelés … érlelés … keverés … palackozás … kóstolás. Több mint 10 évig érlelt blended (kevert) skót whiskyket elemezgetünk, kortyolgatunk ma este. Köztük a ritkán fogyasztott 15 évig érlelt Cutty Sark és Dimple csodákat, a Johnnie Walker zöldcímkés 15 évig érlelt vatted malt whiskyjét és a sokak által a blending csúcsának tartott Ballantine’s 17 évest.

Ja, és majd elfelejtettem: a mai az 50. Whisky Klub! Gratulálok magunknak!